Áramlás,  Könyveimből

A keresés – Az Igazságot akarod vagy a megvilágosodást?

Akárhány irányt is kipróbálunk, akármilyen gyakorlatokat is végzünk, akárhol is keresgélünk, egyszer nekünk magunknak kell rájönnünk, hogy amit valójában keresünk, az nem elérhető a keresés által. Úgy tűnik, hogy keresésen megyünk keresztül, de amikor „megérkezünk“, „megtudjuk“, hogy sosem volt keresés, sem pedig kereső; meglátjuk, hogy nincs és sosem volt más, mint az egyedüli Igazság. A szavak azt mondják az értelemnek: a megvilágosodás épp a keresés leállása, a megvilágosodás keresésének leállása. Ám ezek csak szavak. Soha nem lehetnek többek, mint szavak. Amikor abbahagyjuk az olvasást és nem csinálunk semmit, nem gondolunk semmit, nem hiszünk semmit; amikor nincs múlt és jövő, sőt, még a most sincs, egyedül csak a „Vagyok” van, az a szavak gyakorlata. A tapasztalat megélése. Ezért kell elfelejtenünk a szavakat, mindent, amit olvastunk vagy hallottunk. Elengedni mindent, és csak lenni… a semmi lenni. Mert Az minden, ami van. A kérdés az, hogy elég bátrak vagyunk-e belátni, hogy nincs mit keresni. Hogy fontosabb-e számunkra az Igazság felismerése, mint a keresőnek lenni képzete. Mert amint felismerjük, hogy a keresés csapdájában rekedtünk, valóban leállhat a keresés.

Én örülnék a legjobban, ha itt most rögtön letennéd ezt a könyvet, de az az igazság, hogy erről nem elég olvasni, az olvasás önmagában ritkán hozza el a felismerést.

Ezért van az, hogy annyian úton vagyunk és minden létező irányt kipróbálunk; elolvasunk mindent és követünk mindenkit, akiben csak megsejtjük azt, hogy bármilyen köze is van az Igazsághoz, amit mi is keresünk. Én is ezt csináltam, te is ezt csinálod, mind ezt csináljuk. A legtöbben engem is ugyanazért követnek, amiért én követtem azokat a tanítókat, akiknek a szavai az általam is felismert Igazságot tükrözték. Megérezzük, hol van az Igazság, kit érdemes figyelemmel kísérni, ki az, aki támpontot adhat a keresésünk során. Mert felismerjük egymásban önmagunkat, az Igazságot! Ha látod magadat, láthatsz engem is, mert valójában eggyek vagyunk, és csak az egy Igazság létezik.

Sok helyen olvassuk és halljuk: „Hagyd a csudába a keresést és ismerd fel, hogy te már most is az vagy, amit keresel.” Előfordul, hogy én is így beszélek. Igenám, de tudjuk, hogy kinek szól ez a mondat vagy a hozzá hasonlók? Azoknak, akik már megtapasztalták ezt vagy volt valamilyen bepillantásuk. Ezek csupán ilyen rövid, célirányos emlékeztetők, az elmében hirtelen rövidzárlatot okozó „instant igazságok”. Direkt ez a céljuk, kisütni az elmét és ezzel visszaállítani a Tudatot eredendőségének emlékezetére. Olyanok, mint egy találkozó vagy napi teendő értesítő, amit előre beállítottál a mobilodon, nehogy megfeledkezz róla. És ha megfeledkeztél, akkor a telefon jelzése úgy meg fog ijeszteni, hogy rögtön abbahagyod a gondolkodást vagy bármit, amit éppen csináltál, de – ha jókor jött az időzítés – még azt is elfelejtheted, hogy mit is csináltál a jelzés megszólalása előtt, ugye (legközelebb halkítsd le a telót, még összetörsz valamit)? Szóval, ezek a finomságok, annak szólnak, akit éppen érint, akinek épp csak ennyire van szüksége, ahhoz, hogy valamit meglásson abban a pillanatban. Az igazság az, hogy sokunknak többször is el kell jutnunk arra a pontra, hogy feladjuk ezt az egészet, amíg egyszer valóban áttörést érhetünk el. Ez a feladás jelentkezhet depresszió formájában is, de az is lehet, hogy egyszerűen csak belefáradunk. Illetve, ha szerencsénk van, akkor előfordulhat, hogy egy kisebb baleset vagy egy influenza megállásra késztet, és akkor lesz időnk elgondolkozni és esetleg radikális felismerésekre juthatunk. Ám amíg ez nem történik meg bármilyen módon, addig keresünk, mert szeretünk keresni. Szeretünk A spirituális kereső lenni. Ez lett a régi-új identitásunk. Hozzánknőtt. Már mindenki így ismer. Ezért is tűnik nehéznek a keresésről való lemondás. És azért is, mert „Mi lesz velem a keresés nélkül? Ki leszek én a keresés nélkül? Mit kezdek az életemmel a spirituális keresés nélkül? A spiritualitás egy életforma számomra. Hogy adhatnám ezt fel?! Én egy spirituális ember vagyok. Ezzel önmagamat adnám fel!” – Pontosan ez a lényege a dolognak: valójában most a spirituális egót játsszod és ezt kell feladnod, mert ez nem te vagy. A kereső az egó-elme, amelynek élete így értelmet és célt nyer a keresés által. A spiritualitás az egó életmódja, nem a tiéd. Az Önvaló nem spirituális, az csak önmaga az Igazság.

Ezért mondom, hogy a keresésről való lemondáshoz bátorság és az Igazsággal való mélységes elköteleződés kell! Ez nem a spiritualitásról szól. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk kilépni a spirituális kereső szerepkörből, az azt jelenti, hogy valójában nem az Igazságot akarjuk, hanem az egó-elme egy kellemesebb, és szebb szerepben akar tetszelegni. Sokan beleesünk ebbe a csapdába, szerintem mindenki. De meg van a lehetőségünk, hogy felismerjük és kilépjünk belőle. Csupán azt kell látnunk, hogy mit is akarunk valójában. Nézz őszintén magadba és tedd föl a kérdést: „Tényleg tudom, hogy ez miről szól? Biztos, hogy én ezt akarom?” – Nem érdemes becsapnod magad, mert az igazság gyorsabban kiderülhet, mint gondolnád.

Ha most megkérdezném, hogy a megvilágosodást akarod, vagy az Igazságot, akkor melyiket választanád? Tedd fel magadnak ezt a kérdést, és adj rá őszinte választ. Hogy a kettő ugyanaz? Nem, a keresés értelmében nem ugyanaz. A megvilágosodásról van egy képünk, ez egy boldog, üdvös állapot, de az Igazságról elképzelésünk sem lehet. Fogalmunk sincs, hogy mit jelenthet megismerni valódi önmagunk Igazságát. Még az is lehet, hogy út közben valami szörnyű igazság derül ki, amiről tudni sem akarunk. Na, és azt sem tudhatjuk előre, hogy ez az ismeretlen milyen áldozatokkal jár. Mi csak boldogok akarunk lenni és elkerülni a szenvedést. A legtöbben ezért keresik a megvilágosodást. Mert azt olvasták vagy hallották róla, hogy ez kivezet a szenvedésből és élethosszig vagy azon is túl tartó felfoghatatlan boldogságot ígér. Csak hogy amíg az ember el nem indul ezen az úton, addig nem tudja, hogy szenvedésének nem egy isteni varázsütés vet véget és még csak nem is a megvilágosodás maga, hanem a szembenézés. Mivel nézünk szembe? Mindennel. Semmi sem maradhat rejtve! Előbb vagy utóbb, de minden elfojtott szégyen, bűntudat, gyermekkori trauma, és minden lelki sérülés feszínre kerül, akár te okoztad, akár neked okozták, mert valójában nincs különbség. Minden másnak okozott fájdalom vagy szenvedés bennünk is nyomot hagy, csak nem tudunk róla. Itt ezt is megtudjuk. A megvilágosodás útja megszabadulás a szenvedésből, igen. Az ember csak eddig olvassa el a már szinte szlogenné vált mondatot, mert arról már hallani sem akarunk, hogy ez az út viszont a szenvedésen át vezet. E fölött „véletlenül” átsiklik a tekintetünk. Ha még ezzel az egy mondattal sem tudunk szembenézni, hogyan vállalhatnánk, hogy szembesüljünk életünk összes önbecsapásával, elfojtott sérelmeinkkel és fájdalmainkkal?!

“Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, megtalálja azt.”

(Mt 10,39)

Jézus nem fog megharagudni, ha kiegészítjük szavait:
Aki megtalálja [személyes] életét [az egót], az elveszti azt, aki pedig elveszti életét [az egót] énértem [az Igazságért], megtalálja Azt [az Egy Igazságot].

Vagyis: Aki megtalálja az egót, az elveszti azt, aki pedig elveszti az egót, az Igazságért, az megtalálja az Egy Igazságot.

Az egót megtalálni azt jelenti, felismerni azt a szenvedés forrásaként, Elveszteni azt jelenti, felismerni az Igazságot, azt, hogy én nem az egó vagyok, és ebben a felismerésben feloldódhat a vele való azonosulás. Az azonosulás vége azt jelenti, az Igazságot élni. Ezt nevezik megvilágosodásnak.

Aki tehát azért keresi a megvilágosodást, hogy minden gondja és szenvedése egycsapásra végetérjen – nem túlzok – az soha nem fogja elérni! Miért? Egyszerűen azért, mert ez az egó vágya, és az egó soha nem fog megvilágosodni!

Ha továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy a divatosan csilivilinek hirdetett megvilágosodást akarod, akkor itt máris becsukhatod ezt a könyvet, mert nem neked szól. Ha viszont az Igazság mellett döntöttél, akkor tarts velem, hogy felfedezhesd a spirituális fogalmakon és misztériumokon túli Valóságot.


A cikk részlet Kyara Joyce: Áramlás c. könyvéből.

A könyvvel megismerkedhetsz, és megvásárolhatod
ide kattintva.


Loading Likes...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük