Könyveimből,  Mindfulness,  Önismeret,  Tudatos Jelenlét

A Tudatosság életformáló hatalma

Fotó: Carlos Bracho Modell: Andrea Landero

Az ember nem egysíkú teremtmény. Egyszerre mentális, lelki, és fizikai létező. A belső harmónia e három sík összehangolt működésének eredménye. A belső béke hiánya; az elégedetlenség, a bánat, az ingerlékenység, és a fizikai betegségek mindig vészjelzések, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy valamely síkon nincs rendben valami. És ha valahol probléma van, akkor azt az összes többi szinten is érezni lehet, mert minden mindennel összefügg.

Mindennapi életünkben hétköznapi ingerek sorozata van hatással ránk, amelyek benyomássá, gondolattá, és érzéssé formálódnak, és tudatalatt nyomot hagynak bennünk, így alakítva mindenapjainkat, anélkül, hogy észrevennénk.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy éppen elég, ha mindent tudunk a külvilág működéséről, miközben önmagunkal nem vagyunk tisztában. Ezért dől be minden harmóniára irányuló próbálkozásunk a párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, barátságok, üzlet, stb. terén. Mert ahelyett, hogy magunkba tekintenénk és próbálnánk felismerni saját érzéseink, reakcióink és tetteink belső mozgatórugóit, kívül kezdünk el nyüzsögni, építeni, azaz változtatni, nem pedig belül.

Intellektusunk csapdájába ragadva azt gondoljuk, hogy ismereteink a világról egyenlőek önmagunk és más emberek ismeretével, és ez nagyon távol visz minket a valóságtól. Mert a kívül rohanó hétköznapokra nagyjából fókuszáltak vagyunk, ám e világ ránk irányuló hatásairól – tapasztalatom szerint – kicsit sem vagyunk tudatosak. Gyakran fogalmunk sincs, hogy mi okozza váratlanul ránk törő rossz hangulatunkat, vagy ingerültségünket. Ehhez túlságosan is bele vagyunk merülve a rutinszerű hétköznapokba. Nem marad sem erőnk, sem pedig energiánk önmagunkra figyelni. Pedig ha életünk építményének alapjait a külső körülményekben fektetjük le, akkor futóhomokra építkezünk.

Ha tartós sikerekre vágyunk, akkor önmagunkon belül kell elkezdenünk a munkát; a saját lelkünkön, a gondolkodásunkon, és a világnézetünkön kell dolgoznunk.

Amíg az ember önmagával nem tud harmóniába kerülni, addig a külvilággal is folyamatos harcban áll. Hiába ér el sikereket az életben, hiába teremt kívül erősnek tűnő alapokat, amint belül elveszíti az egyensúlyt, kívül is minden összeomlik. Ugyanakkor ha belül harmónia van, kívül bármilyen káoszból rendet lehet csinálni. A kulcsszó a tudatosság. Ez tárgyilagos és kíméletlen, önismeretet jelent, amely felfedi a hibáinkat, szembesít gyengeségeinkkel, és legbelsőbb félelmeinkkel. Amíg ezek rejtve vannak előlünk, addig nem látunk tisztán; nem látjuk valódi önmagunkat, azt a csodálatos létezőt, akiben ott van minden kérdésünkre a válasz. És ami ugyanilyen fontos, nem látjuk az életünk összefüggéseit sem, amelyben e válaszok bizonyosságra, s visszaigazolásra találnak. Mert az élet nem egy értelmetlen körforgás, mindennek ami velünk vagy körülöttünk történik oka és értelme van. Amikor ezt nem látjuk át, akkor a külső körülmények ránk nehezedő nyomásától szenvedünk, leláncolt Prométheuszként vergődve saját (elme-) csapdánkban. Amikor tisztán látunk, akkor irányítani tudjuk az életünket. Ilyenkor mondjuk azt, hogy jó passzban vagyunk. Mert amit értünk, azt irányítani tudjuk, de amit nem értünk, annak könnyen irányítása alá kerülhetünk. Ezért jó, ha legalább önmagunkkal tisztában vagyunk, azaz ha tudatosak vagyunk a minket nap, mint nap érő hatásokra, amelyek megváltoztathatják hangulatunkat, érzéseinket vagy akár az egész gondolkodásmódunkat is. Ugyanis amilyennek a világot látjuk, az éppen olyan lesz, mert olyanná tesszük. Gondoljunk csak bele, aminek életet adunk magunkban a gondolataink és az érzéseink szintjén, azzal kívül megteremtjük a saját körülményeinket. Így ismétlődik a “teremtés” folyamata bentről kifelé egész életünkön át.

Egy ilyen világban, ahol ekkora felelősség és ennyi probléma nehezedik nap, mint nap a vállunkra, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyünk tudatában a minket befolyásoló tényezőknek. Márpedig aki legalább egy kicsit nem lát be a kulisszák mögé, az nem értheti az életét, nem értheti, hogy miért szenved, mint ahogy azt sem, hogy miért kerülnek elé adott akadályok. Nem tudja, hogy mindezt ő saját maga idézi magára. Ezért szenvedései okát és természetesen a bűnbakokat is kívül keresi, mert fél szembenézni a felelősséggel, és önmaga kellemetlen igazságaival. Becsapja magát. Csakhogy amíg így tesz, addig nem értheti meg a következmények kiváltó okát és azok mélyebb, tanulságokat hordozó értelmét. Ez egy ördögi kör.

Újra meg újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat mindaddig, amíg meg nem tanuljuk a leckét. S amíg le nem leplezzük önmagunk hazugságait, kifogásainkat és önámításainkat, addig nem tudunk kilépni ebből a csapdából.

Nem a kimondott, hanem a kimondatlan gondolataink teljesülnek előbb. Azok, amelyeknek nem is vagyunk tudatában. Így teremtünk olyan körülményeket maguknak, amilyet valójában mindennél jobban szerettünk volna elkerülni. Hiszen félelmeink és egyéb negatív, az önbizalmunkat gyengítő gondolataink ugyanolyan teremtő erővel bírnak, mint a vágyaink és a hitünk! Mind a pozitív, mind a negatív gondolataink mantraszerűen ismetlődnek a fejünkben és mi megvizsgálatlanul elhisszük őket.

Amire gyakran gondolunk, és amit igaznak hiszünk, annak energiát adunk, legyen az jó vagy rossz.

Hitrendszerünk és gondolkodásmódunk pedig meghatározza döntéseinket és tetteinket. Így egyik lépést követi a másik, az első téglát a következő, míg végül felépül a „ház”.

Minden gondolat és vágy egy-egy valóság potenciál, amelyek folyamatosan körülvesznek minket. Nem látjuk, nem érezzük, nem is vagyunk tudatában, de ott vannak, és minél mélyebben rejlenek tudatunk sötétjében, annál inkább kiesnek irányításunk alól.

Az embernek először önmagára kell ébrednie ahhoz, hogy lássa, mi is történik vele, és körülötte a világban. Ennek megértése a tudatosság, amely emberi kapcsolataink harmóniájának, mentális, lelki, és fizikai egészségünk megőrzésének, és életünk irányításának kulcsa.

Loading Likes...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük