Áramlás,  Mindfulness,  Önismeret,  Tudatos Jelenlét

A spirituális ébredés útján: Az önvizsgálat szerepe

 

Az önvizsgálat egy viszonylag állandó éberséget (tudatosságot) igénylő befelé figyelés, amelyben minden lényegesebb gondolat, érzés és reakció felismerésre kerül. Lényeges alatt azokat érthetjük, amelyek közvetlen hatással vannak ránk és így befolyásolják viszonyulásunkat önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Figyelés alatt sokkal inkább egy attitűdöt (szellemi beállítottság), semmint egy időben behatárolt gyakorlat végzését értem.

Az önvizsgálatnak vannak különféle módszerei. Mindegy melyiket követjük, mind ugyanoda fog vezetni. Én azt javasolnám, hogy fordítsd befelé a figyelmed, és érezz rá a saját „módszeredre”. Ez lesz számodra a leghatékonyabb, mivel a sajátod.

Figyelj oda arra, hogy a gyakorlatozásból az elme nagyon könnyen szokást csinál, s általában eléri, hogy végül fontosabb lesz maga a gyakorlat, mint annak célja. Ezért semmit se végy túl komolyan. A gyakorlat nem kell, hogy több legyen puszta eszköznél, különben könnyen elakadhatsz benne. Érdemes kis lépésekkel haladni; kisebb, vagy rész-célokat kitűzni, amíg idővel egyre rutionosabbá válsz.

Fontos, hogy a célból ne csinálj elvárást. Először lehet a cél a puszta megfigyelés. Például, amikor egy vitát folytatsz valakivel, megfigyelheted a viselkedésedet és észreveheted, ahogy reakcióidat az egó-elme önvédelme motiválja: “Megmutatom, hogy én okosabb, intelligensebb és jobb érvelő vagyok. Tudom, hogy nekem van igazam, és ezt be is bizonyítom, a nehezen kivívott tiszteletem megőrzése érdekében.” – Ilyen és hasonló reakciók jöhetnek az egóból egy hétköznapi vita alkalmával. De számtalan más élethelyzet és érzelmi hatás is előfordul a mindennapokban, amelyek lehetőséget kínálnak arra, hogy lefüleld az egót. Kis gyakorlással olyan rutinossá válhatsz, hogy már az érzés (harag, csalódottság, bűntudat, elégedetlenség, ítélkezés, stb.) felbukkanásának pillanatában felismered a visszatérő szokásmechanizmust. Ez azután odáig fejleszthető, hogy felbukkanásuk pillanatában felismered az érzelmet kiváltó első gondolatokat (az azokat előidéző hatásokkal együtt), így képessé válhatsz megelőzni az érzelem kialakulását! Ugye tudod, hogy mit jelent ez?! Ez az érzelmek által kiváltott szenvedések és konfliktusok megelőzésének és/vagy kezelésének módja.

Az önvizsgálattal egyre tudatosabbá válsz a téged érő hatásokra, valamint spontán átlátod mentális és emocionális válaszreakcióid jellegzetességeit és azok működését, azaz meg tudod figyelni az egót munka közben. Igen, ez puszta önismeret. Itt az egó-elme szokásai kerülnek megfigyelésre. Az önmegismerés és tudatosodás szakasza ez, amely a személyiségen jóval túlmutató felismerések előfeltétele! Bármilyen furcsa is, valóban ezen ismeretek alapozzák meg későbbi megértésed elmélyülését, amely pedig a „magasabb” felismerések által kinyilvánított Tudásra való ráhangolódást (a valódi önmagadra való emlékezést) segíti. Minden, mindennel összefügg.

Nem tűnik nagy dolognak, de a fentiekben vázoltak miatt valójában egy nagyon lényeges momentum a reális önismeret, mert ez segít meglátnunk, hogy mi minden nem vagyunk. A gondolatok és érzelmi reakciók megfigyelésében ugyanis elkerülhetetlenül bekövetkeznek azok az apró bepillantások, és felismerések, amelyek végül egyetlen nagy felismeréssé állnak össze, feltárva előttünk valódi Önmagunk Igazi természetét. Miután kiselejteztünk mindent, ami nem vagyunk, nem marad más, csak az, aki valójában vagyunk.

Ha már rutinos vagy az egyszerű megfigyelésben, második célnak kitűzheted a reakciómentességet. A nem-reagálás az elfogadás melegágya. Például, amikor valaki feldühít, nem reagálsz, nem kezdesz el vitatkozni a másikkal, csak megfigyeled magadban a düh érzését. – A düh elmegy, a megfigyelő marad. Az érzések és gondolatok folyamatosan jönnek-mennek, a megfigyelő viszont mindig ugyanott, és ugyanaz marad. A jelenségek jövés-menése mit sem változtat rajta. – A felhők is csak jönnek, és mennek, de ugye ez semmit sem változtat az égbolton. Te vagy az égbolt, csak van, amikor dühös, fekete felhőnek hiszed magad, aki villámokat szór. 🙂

Hadd emlékeztesselek, itt nem a düh és egyéb érzések elfojtásáról van szó, hanem reakcióid tudatos megfigyeléséről. Amikor egy adott érzelmi reakció felismerésre kerül, már a rálátás maga is beindít benned valamit. A lényeg a felismerés, a többi magától alakul. Csak figyeld meg, hogy hogyan. Nem kell irányítanod. Eldöntheted, hogy a legközelebbi szituációban nem reagálsz, mondjuk a téged érő vádakra, ám, amikor ténylegesen belekerülsz az adott helyzetbe, akkor az érzelem intenzitása miatt nagyon könnyen megfeledkezhetsz erről az elhatározásodról. Talán csak jóval a vita után veszed észre, hogy mégsem sikerült megvalósítani a reakciómentességet. Ez nem kudarc, ellenkezőleg: az első lépés. Felismered, hogy most nem sikerült, elfogadod, és azt mondod: „Na, majd legközelebb.” Eleinte talán fel sem ismered még később sem, esetleg csak napok múltán. Ez is rendben van. Csak folytasd tovább. Egyikünk sem született az önvizsgálat befelé figyelő attitűdjével. Gyermekkorunkban nem éppen erre a szemléletmódra lettünk tanítva, éppen ellenkezőleg, igaz? De ha meg van bennünk a szándék az odafigyelésre, akkor hamarabb érnek sikerélmények, mint azt gondolnánk! Az eredményei pedig egyáltalán nem mellékesek, hiszen a reakciómentesség – de már a rálátás is – gyengíti az egót, ami pedig az elfogadást erősíti (minél gyengébb az egó befolyása, annál elfogadóbbá válunk!). Az elfogadásban fejlődik az alázat, innen pedig már csak egy lépés az önmegadás.

A megfigyelés és rálátás rövid időn belül szinte automatikussá válhat, de természetesen a szemléletmód változása évekig is eltarthat. Ám az elfogadás meghozza a türelmet is.

Így épülhetnek egymásra a megfigyelés, a megismerés, az elfogadás, az alázat és az önmegadás. Ezt jó, ha tudod, de fontos, hogy ezek nem lehetnek elérendő célok. Az elfogadás, az alázat, és az önmegadás, mint cél nem megvalósíthatók. „Elérhetők“, de nem önerőből, hanem az önvizsgálat folyamatában nyert felismerések által, mintegy azok következményeként jelennek meg.

 


A cikk részlet Kyara Joyce: Áramlás c. könyvéből.

A könyvvel megismerkedhetsz, és megvásárolhatod
ide kattintva.

 

 


Loading Likes...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük