• Áramlás

    A spirituális ébredés útján: Önmegadás

      Amikor megszűnt minden vágy, szándék, és öncél, megértél a végső „halálra”. Nincs már „én”, mi e világhoz kötődne. Nincs miért maradnod. Meg kell „halnod” teljesen, hogy megszülethess Akként, Aki valójában Vagy.   Mint azt mondtam, az önmegadást nincs értelme elérendő céllá tenni. Az nem egy tanulható képesség vagy tudás, hanem a személyiség szintjén kezdődő, teljes belső átalakulás eredménye, amelynek következtében a személyiség alapvető működését adó szokásmechanizmusok (tudatalatti berögződések) feltárásra és meghaladásra kerülnek. Ez tehát egy destruktív, „leépítő” folyamat, amelynek a lényege, hogy minden intellektuális tudás, elképzelés és egyéni szándék elengedésre kerül; átjárhatóvá, áttetszővé, befogadóvá, megengedővé, megadóvá, és készségessé válok a felsőbb isteni Énem (Önvaló) vezetésére. Ez a valódi önmegadás,…

  • Áramlás,  Önismeret

    A spirituális ébredés útján: A tudatküszöb őre (Az elme ébredésélmény-kisajátító hajlama)

    Nagyon résen kell lennünk, hogy az elme szubjektivitása ne húzhasson be a tapasztalatok értelmezésének fogalmi csapdáiba. Tanulságos lehet, ugyanakkor szükségtelen. Szerencsére egy ponton túl háttérbe szorul az elme. Az ébredés élményekben, átlépsz egy “Tudati ajtón”, ahová az elme – korlátai miatt – nem képes követni. Amikor viszont visszatérsz a tárgyi világ észleltéhez, az elme mindig ott fog várni rád, és egyből lecsap a “friss” felismerésekre, hogy azt sajátjává tegye. Ámuldozik az újonnan megismert tudatállapotokon és értelmezni akarja azokat. Valamilyen paranoid módon azt kezdi képzelni, hogy az az ő felismerése. Azért fontos – nem csak a felébredést követő, de már az azt megelőző realizáció is -, hogy ezen csapdákba ne ragadjunk…

  • Áramlás,  Mindfulness,  Önismeret,  Tudatos Jelenlét

    A spirituális ébredés útján: Az önvizsgálat szerepe

      Az önvizsgálat egy viszonylag állandó éberséget (tudatosságot) igénylő befelé figyelés, amelyben minden lényegesebb gondolat, érzés és reakció felismerésre kerül. Lényeges alatt azokat érthetjük, amelyek közvetlen hatással vannak ránk és így befolyásolják viszonyulásunkat önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Figyelés alatt sokkal inkább egy attitűdöt (szellemi beállítottság), semmint egy időben behatárolt gyakorlat végzését értem. Az önvizsgálatnak vannak különféle módszerei. Mindegy melyiket követjük, mind ugyanoda fog vezetni. Én azt javasolnám, hogy fordítsd befelé a figyelmed, és érezz rá a saját „módszeredre”. Ez lesz számodra a leghatékonyabb, mivel a sajátod. Figyelj oda arra, hogy a gyakorlatozásból az elme nagyon könnyen szokást csinál, s általában eléri, hogy végül fontosabb lesz maga a gyakorlat, mint annak…

  • Áramlás,  Mindfulness,  Tudatos Jelenlét

    Az irányítás képzete

    Fotó: David Hill   Ha már tudatában vagyunk az elmés értelmezés csapdáinak, és egyre éberebbek vagyunk erre, akkor meg lehet tanulni az elme következtetéseit és koncepcióit a helyén kezelni, ami azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a gondolatoknak, de nem tulajdonítunk igazi jelentőséget nekik. Ezzel az elmét megfosszuk képzeletbeli vezetői szerepétől, s a tapasztalatok értelmezőjéből szimpla eszközzé válhat a Tudat számára. Az a csalóka a dologban, hogy az elme hajlamos azt hinni, hogy ő a megfigyelés alanya és ez a tévedés azt a képzetet eredményezi számára, hogy ő a látottak értelmezője kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy irányítani tudja az eseményeket. Ám az elme nem alanya, hanem tárgya a megfigyelésnek, azaz…

  • Áramlás,  Mindfulness,  Önismeret,  Tudatos Jelenlét

    A spirituális ébredés útján: Elakadásunk és kudarcaink leggyakoribb okai

      Nem árt, ha tudjuk, hogy az elme mindig visszatér a szokásaihoz! Igazából az sosem hagyja el azokat, mi vagyunk, akik elhagyjuk őt a szokásaival együtt. Az egó-elme úgy viselkedik, mint egy megszállott szerelmes, folyton vissza akarja nyerni a szerelmedet, s ezért mindent megtesz, hogy felkeltse és megragadja a figyelmedet! Sok fontos felismerésen lehetünk túl, mégis olykor – észrevétlenül – újra belecsusszanunk egy-egy régi berögződésbe. És akkor ismét kezdődik: blokkoldás, negatív érzelmek pozitívra cserélése, teremtés (vágyak manifesztálása), ellenállás legyőzése, jelenlét-gyakorlatok, meditáció, békesség elérése, stb. Semmi baj! Visszaestünk, na, bumm. És akkor mi van? Nem dől össze a világ. Nézd a pozitív oldalát: felismertük, hogy ez már megint az egó műsora.…

  • Áramlás,  Mindfulness,  Tudatos Jelenlét

    Jelenlét – Az elme valótlanságának felismerése

      Látnunk kell, hogy akármit is csinálunk az ébrenlétünk alatt, abban minden pillanatban ott lehet az elme. Mióta csak megjelent az „én” fogalma, az elme azóta pörög. Mint egy végtelenített lemez, amely folyamatosan ugyanazokat az előre beprogramozott dalokat ismétli, és úgy tűnik, hogy sosem akar a végére érni. A lejátszót kikapcsolhatod és akkor vége a zenebonának, de az elmét semmi sem állíthatja le. Hogyhogy? Mivel hogy az nem létezik (a meditációban „leállított elme” sem). Amikor alszunk, a mélyalvás szakaszában, amikor nem álmodunk, akkor nincs elme. Nem az van, hogy nagyvonalúan kikapcsolt, hogy mi aludhassunk egy jót, hanem hogy egyáltalán nincs. Soha nem is volt. Mégis azt kell, hogy mondjam: nem…

  • Áramlás

    Az önmegadás útja

      3-4 nap leforgása alatt minden összeomlott! Minden hazugságra fény derült, minden „párt” megbukott, minden szerep megdőlt, minden gondolat, érzés, elv, vélemény, tudás, elképzelés, hit, remény, minden, amit egész addigi életemben igaznak tudtam, érvényét vesztette! Megláttam, hogy soha semmi sem volt igaz belőlük. Volt egy élet, amit a magaménak tekintettem. Egy élet, amit a világról alkotott képem, a mindennapi érzések és a nem mindennapi érzelmek határoztak meg. A művészeteknek éltem, filozófiákkal és érzelmekkel „dolgoztam” (színészet), s alkottam (költészet). Életem minden egyes pillanatában gondolatok és érzések ezreinek rezdülései motiválták reakcióimat a világra, az emberekre, és minden élőre. Nem tudom ennek jelentőségét szavakkal visszaadni. Nem volt olyan pillanat, amikor ne a szívemmel…

  • Áramlás

    Az ébredés tünetei és mellékhatásai

      Az azonosulás [az egóval] oldódásának, azaz az Önvalóra ébredésnek van ún. általánosabb és vannak egyéni útjai is. Fontos hozzátenni, hogy az „általános” alatt nem a mindenkire érvényes élményeket értem. Az oldódás folyamata mindig egyéntől és kondicionáltságtól függő, ám vannak általánosabb jellemzői és kísérő mellékhatásai, amelyekkel a legtöbben találkozunk. Nem lehet megmondani, hogy ki, mely szakaszban és milyen formában éli át ezen mellékhatásokként jelentkező tüneteket, mint ahogy azt sem, hogy kire, milyen hatással lehetnek. Ez sok mindentől függ. Legfőképpen a hozzáállásunktól. Ezért tartom fontosnak leírni – még ha csak általánosságban is – hogy mi várható. Ugyanis sok függ azon, hogy tisztában legyünk vele, ezek a mellékhatások az „Önvalóra ébredés” természetes…

  • Áramlás

    Az Áramlás természete

    Amikor elengedem az irányítást, kezdetét veszi életem szabad áramlása. Minden, az ellenállásból fakadó nehézség és akadály azért van, hogy felnyissa szemem a megadás fontosságára. Amikor nem az elme vezet, az azt jelenti: Önmagam vagyok, az isteni Önvaló Természet akadálytalan áramlása.     Eleinte csak teret, időt és formát érzékelünk, és nem látunk ezeken túlra, oda, ahol mindez felbukkan, abba, ami mindennek teret ad. Minden, ami jön és megy – bár illúzió – ám amelyben felbukkan, az nem képezi részét az illúziónak. Minden megjelenés bölcsője az Egy, minden megnyilvánult szubsztrátuma a megnyilvánulatlan. Végső soron minden, amit illúziónak nevezünk a Valóság egy tárgyiasult megnyilvánulása. Nem lehet hibás vagy fölösleges, de nem is…

  • Áramlás,  Önismeret

    A spirituális keresőség rabsága

    Szeretünk ‘A spirituális kereső’ lenni. Ez lett a régi-új identitásunk. Hozzánk nőtt. Már mindenki így ismer. Ezért is tűnik nehéznek a keresésről való lemondás. És azért is, mert „Mi lesz velem a keresés nélkül? Ki leszek én a keresés nélkül? Mit kezdek az életemmel a spirituális keresés nélkül? A spiritualitás egy életforma számomra. Hogy adhatnám ezt fel?! Én egy spirituális ember vagyok. Ezzel önmagamat adnám fel!” – Pontosan ez a lényege a dolognak: valójában most a spirituális egót játszod, és ezt kell feladnod, mert ez nem te vagy. A kereső az egó-elme, amelynek élete így értelmet és célt nyer a keresés által. A spiritualitás az egó életmódja, nem a tiéd.…