• Áramlás,  Mindfulness,  Önismeret

    Berögződések

    A dolgok csak történnek. Azért lesznek negatív, vagy pozitív előjelűek, mert negatív vagy pozitív módon lereagáljuk őket. Adott reakciónk pedig a személyiségünk és pillanatnyi kedélyállapotunk függvénye. Mit nevezek személyiségnek. Többségében kontrollálatlan gondolatminták (elvek, hitrendszerek, elvárások, előítéletek, stb.) besűrűsödését. Kontrollálatlan alatt tudattalant értek. Ezek a tudattalan gondolatminták építik fel ön és világképünket. Ezek mozgatnak minket, így ezek határozzák meg reakcióinkat a minket érintő eseményekre. Ha valami nem ezen gondolatmintáknak megfelelően történik, akkor az bennünk kényelmetlen és negatív gondolatokat, és érzéseket vált ki, s ennek megfelelően reagálunk félelemmel, bizonytalansággal, csalódottsággal, stb., amelyek konfliktust (védekezés), haragot, ellenszegülést (hatalmi harcok), elégedetlenséget vagy bánatot szülnek. Ha reakcióinkat felismerjük, és tudatosan megfigyeljük, az visszavezethet minket egyénileg…

  • Áramlás

    Minden forma Esszenciája

    A tudatosság előrehaladásával az azonosulás különböző szintjeit ismerjük föl és haladjuk meg. Vagy úgy is mondhatnám, ahogy az azonosulás egyre oldódik, úgy ismerjük föl a még azonosult részeinket, amelyek ebben a felismerésben – pusztán a tudatosulás révén elkezdhetnek feloldódni. Mintha egyfajta betekintést kapnánk arról, ami még előttünk áll. A tudatban egyre tisztábban láthatóvá válik – csúnya kifejezéssel élve – létünk szerkezete, vagyis azok az egymásra épülő szintek, amelyek ezt az építményt – ami látszólag vagyunk – összetartják. A látszólagos elkülönültség kelti a tárgyi világ „holografikus” megjelenését, a tárgyi világ látszata pedig a formával való azonosulást. Ebből az azonosulásból születik az egó-elme. A gyökér illúzió maga az elkülönültség. Minden további képzet…

  • Áramlás

    Tudatállapotok

      Tudatállapotok alatt azokat a tudatban érzékelhető változásokat értem, amelyek a tudatossági szintváltások természetes velejárói. Itt olyan tudati észleletekről van szó, amelyek mintegy spontán jelentkeznek, nyújtanak egy betekintést, vagy belátást, majd távoznak és visszaáll a hétköznapi tudatosság. Ez általában minden misztériumtól mentes, de hallottam már olyan beszámolókat is, amelyekben szentek vagy halottak (akár gonosz) szellemei jelentek meg az átélő lelki szemei előtt. Tudnunk kell, hogy ezeknek semmi közük a Valósághoz! Ezek a „látomások” csupán elmetevékenységek melléktermékei és az ébredési folyamatokban nincs szerepük vagy jelentőségük! Az asztrális világ is – csakúgy, mint a fizikai – éppoly valós, amennyire hitünkkel azzá tesszük! A tudatállapot változások alapvető lényege nem a szellemlényekkel való találkozások,…

  • Áramlás,  Tudatos Jelenlét

    Meditáció

    A meditációt az elmével való munkának tekintjük, ezért lesz belőle az elmének az önmaga lecsendesítésére tett próbálkozása. A meditáció az elme önirányításának „művészetévé“ válik, de még mindig az elme az, aki a meditációt, azaz, az irányítást végzi. Ám ez az irányítás is csak az elme képzete. Itt egy alapvető félreértésről van szó. Gyakorlatként tekintünk a meditációra, amíg fel nem ismerjük: „Én vagyok a meditáció.” A meditáció nem valami, amit csinálunk, hanem valami, ami vagyunk. Hisz mi is „történik” a meditációban. Jelenlét van. A Jelenlét az Önvaló másik neve. „Jelen Vagyok” azaz, „Vagyok.” Nem kell gyakorolni annak lenni, ami eleve Vagyunk, igaz? Hiszen nem is tudunk más lenni, mint Az. Azt…

  • Áramlás,  Mindfulness,  Tudatos Jelenlét

    Tudatos Jelenlét – a megfigyelés gyakorlata

    Ezt a gyakorlatot tehát nem arra használjuk, hogy lecsendesítsük, hanem arra, hogy megfigyeljük az elmét. Míg a gondolatok lecsendesítésére irányuló erőfeszítés, csak az elme átmeneti, hamis csöndjét eredményezi, addig a megfigyelés módszerével ráláthatunk az elme valótlanságára. Csak a tisztánlátás kedvéért: minden egyes – a gondolatok megfékezésére irányuló – erőfeszítés, ellenállás annak, ami természetszerűleg felbukkan, hogy ezzel megmutassa számunkra azokat a tudattalan tartalmakat, amelyekkel a feloldódásuk érdekében szembenézhetünk. Amíg ellenállás vagy elvárás van bennünk, addig nem lesz valódi, tartós eredmény, azaz nem szabadulhatunk fel a kínzó gondolatok vagy a szenvedést okozó érzések hatásai alól. Amint megengedjük, hogy minden csak legyen úgy, ahogy van, ez a hozzáállás megváltoztatja a gondolatokhoz és érzelmekhez…

  • Áramlás

    Semmi sincs

    – Félek… (az „én” halálától.) – Nincs minek meghalnia. Senki sem halhat meg, mert nincs senki, aki élne. Ki az, aki fél? Nézz rá a félelemre. Látod, hogy honnan jön. Tedd fel a kérdést: „Ki az, aki fél? Ki érzi ezt a félelmet?” Látni fogod, hogy az nem létezik. Nem létezik az, aki fél. Nem létezik a félelem. Nem létezik a halál. Nem létezik senki, aki életben lenne. Nincs élet, és nincs halál. Semmi sem történik meg. Nem történik ébredés. Nincs, aki felébredjen. Nincs, aki alszik. Nincs alvás, nincs álom, nincs álmodó sem. – Akkor mi van? – Semmi sincs. – De valami csak létezik. Mi Isten? Vagy mire mondom,…

  • Áramlás

    A megkülönböztetés képességének alapjai 2.

    Az “én vagyok” első, alapvető, és mindenkori észlelése a racionális elméből történik. Az “én vagyok” hétköznapi öntudattal történő felismerése tehát elengedhetetlen feltétele a spirituális ébredés útján való előre haladásnak. Az “én vagyok”-ból jönnek a további következtetések, az “ez vagyok”, “az vagyok” önmeghatározásai, vagyis a pszichológiai értelemben vett személyiség tágabb körének megismerése. A racionális elmével helyezzük el magunkat a tárgyi világban; ennek segítségével értékeljük a környezetünket és önmagunkat. Majd miután megismertük azt, aki nem vagyunk (egó-elme), fedezhetjük föl, hogy kik vagyunk valójában. Ez a megkülönböztetés bölcsessége. … Fizikai földeltség nélkül nincs igazi, spirituális haladás, sőt, ezen útnak vannak olyan nehézségei, amelyek földeltség nélkül bizonyos veszélyeket rejtenek, mind mentális, mind fizikai értelemben…

  • Áramlás

    A megkülönböztetés képességének alapjai 1.

      Az értelem elé táruló panoráma azt mutatja, hogy ez a világ alszik, és a szenvedő egó álmát álmodja. S mivel ebben hisz és csak ezt látja, ezért pusztán konceptuális hitrendszerével és az általa motivált tetteivel maga formálja azt olyanná, amilyen. Akit az egó már nem tud elhitetni (nem azonosul az elmével), az nem lett vak a tárgyi világra, ellenkezőleg, teljes valójában látja azt, éppen annak, ami. És ezért tudatában van, hogy az összes szenvedés felszámolásának egyetlen módja, és esélye az “egó-miniszter” leváltása. Ám ezzel – és csak ezzel – a (Tudat) váltással az is világossá válik, hogy valójában nincs min változtatni. Amikor felébredsz egy rossz álomból, nem alszol vissza,…