Belső Iránytű,  Könyveimből

Életút

Angyalom! Leküldtelek a Földre, hogy tanulj és utat mutass. De egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert tudtam, amit Te ekkor még nem tudhattál: ahhoz, hogy megtanulhasd azt, amit egy nap majd át kell adnod, el kell, hogy veszítsd a látásodat. Ki kell, hogy lépj a fényből, és hosszú időre a sötétség lesz a társad. Akadályokat kellett eléd állítanom, nehézségeket és gondokat, szenvedést és nélkülözést. Ezért sokszor úgy érezted, hogy elhagytalak Téged, mert imáid látszólag nem találtak meghallgatásra.

De egy napon, annyi küzdelem után, amikor életed legmélyebb pontjára értél, amikor már mindent megtettél és kipróbáltál, és még mindig nem láttad ennek az egésznek az értelmét… ezen a napon csukott szemeid mögött újra felgyulladt a Tudat Fénye és lassan minden kezdett megvilágosodni.

Ekkor megértetted, hogy az akadályok nem haladásod gátjai, de fejlődésed alappillérei voltak. A nehézségek legyőzése mutatta meg, hogy milyen erő és hit rejlik lelked legmélyén. A szenvedések épp csak annyira keményítették meg a szíved, mint amennyire kemény a fáknak kérge, hogy képesek legyenek ellenállni az időjárás viszontagságainak. Nélkülözésed éveiben értékítéleted csiszolódott fényes gyémánttá, így most már láthatod, hogy a legkisebb a legnagyobb, a legkevesebb a legtöbb, s a legegyszerűbb a legnemesebb Tudás. Ekkor felismerted, hogy soha egy pillanatra sem hagytalak magadra Téged. Ott voltam minden küzdelmednél, szenvedéseid közepette, nélkülözésed idején… S most már jól tudod, hogy én voltam a hited, az erőd, a fényed, s az iránytű, amely Szíveden keresztül vezet téged.

És most eljött az ideje, hogy megmutasd másoknak, hol találhatják meg saját iránytűjüket. Életed példájával inspiráld azokat, akiket az utadba küldök. Légy számukra fáklya a sötétben. Mindig tudni fogod, hogy ki az, és mikor, hogyan szólíthatod meg. Ne feledd, az Ember szabad létező, ám a saját maga által írott sorsát nem kerülheti el. Tudattalansága pillanataiban mégis le fog térni erről az útról. Ilyenkor neked kell visszaterelned. Ám szabad akaratán múlik, hogy hallgat-e rád, vagy sem. Tiszteld a döntését, és tudd, hogy meddig mehetsz el a segítésében. Tiszteld az Embert, és fogadd el Őt olyannak, amilyen. Ne akard megváltoztatni, mert csakis Ő változtathatja meg magát és alakíthatja a körülményeit olyanná, amilyenné akarja.

Lesznek Emberek, akik nem fognak Téged észrevenni, nem ismerik fel szerepedet az életükben. Elmennek melletted anélkül, hogy meghallgatnának. Ne légy szomorú emiatt. Ők másik utat választottak. Engedd, hogy a maguk módján haladjanak, hiszen Te is így tettél. Hiába tudod azt, amit Ők még nem tudnak, hogy mi is találkozásotok valódi oka; nem szabad elárulnod nekik, mert ezzel kéretlenül avatkoznál be az életükbe. Te tegyél meg mindent, amit lehet, és várj. Talán Ők is felismerik. Ha nem, fogadd el azt is, és menj tovább. Sokan várnak még rád…


A fenti cikk részlet az “Iránytű” új, átdolgozott kiadásából – A könyv jelenleg előkészületben van.
(A megjelenésekkel és egyéb friss hírekkel kapcsolatban kövesd a szerző hivatalos Facebook oldalát és csatlakozz a hivatalos Facebook fórum csoporthoz.)

Loading Likes...