Gyermekkori traumák,  Mindfulness,  Önismeret

Gyermekkori traumák – a láthatatlan mérgek

Mindenki hordoz valamilyen gyermekkori traumát, mindannyian kivétel nélkül. A kérdés csak az, mikor tudatosul benne, hogy élete, egészségi állapota és kapcsolatai mely területein hat ez a trauma a legerőteljesebben.

Minden krónikus (elhúzódó) és/vagy ismétlődő testi-lelki probléma egy-egy traumát jelez.

Ezek a rendellenességek megmutatják, mely fejlődési szakaszban és kivel kapcsolatosan értek minket a traumák és ezeket tudatosítva, felszabadulhatunk ezek hatásai alól és letehetjük a múltunk nyomasztó, feszültségeit és szorongatottságát.

A traumák felderítése

Számtalan testi és “lelki tünet” utalhat traumára mégsem mindig könnyű felismerni ezeket a jeleket. Figyeld meg magad es próbálj ráérezni, hogy mi az, ami nem kelt természetes érzest benned. Mi az, ami “nem oda való”, ami idegennek hat, mert mondjuk távol áll tőled, nem jellemző rád, nem úgy ismered magad, mint akiben ilyen gondolatok, érzesek vagy testi érzetek és fizikai tünetek szoktak megjelenni. Ha valamit furcsának vagy megmagyarázhatatlannak érzel, akkor próbáld megnézni közelebbről. Ha teljes homályban vagy a kérdést illetően és bármely irányban keresed a magyarázatokat, és úgy érzed, hogy a sötétség csak egyre mélyül, ahelyett, hogy tisztulna a megérzésed vele kapcsolatban, akkor ott egy tudatalatti traumára gyanakodhatsz.

Minden trauma a tudattalanban rejtőzik

Ezen traumák legfőbb jellemzője, hogy az egónk megpróbálja elnyomni őket. Amint ráirányítjuk a figyelmünket, még az a halvány sejtésünk is elködösül, amely idáig elvezetett minket. Olyan ez, mintha egy zseblámpával világítanánk egy sötét sarokba, ahol láttunk valamit. A kisegér megriad és elszalad még mélyebbre rejtőzve a sötétben. Ugyanígy reagál az egónk, amikor rávilágítunk: mélyebbre bújik a sötétben az őt ért traumával együtt, amelyet még mindig magában cipel. Azért tesz így, mert fél. Fél szembenézni, fél újra átélni a bántalmazott, elhagyott, elutasított, megalázott, alulértékelt, stb. gyerek érzéseit.

Ismerd meg és szeresd magad úgy, ahogyan másoktól várod, hogy szeressenek téged!

Müller Péter mondta: ” A Megismerés és a Szeretet: egy. Akit valóban szeretek – ismerem is. És fordítva: csak akkor ismerhetem valóban, ha szeretem. ”

Az egó a te belő gyermeki éned! Nem egy ellenség, nem valami, amit ki kell írtani, hanem valami, amit meg kell ismerni, megérteni és elfogadni magadban. Az egó az a gyermek benned, aki elszenvedte az összes gyermekkori traumát, ezért ahhoz, hogy a traumákat és hatásukat feloldhasd, meg kell értened és meggyógyítani ezt a belső gyermeki részedet.

Ennek a gyógyító munkának az első lépése, hogy megtanulsz úgy tekinteni az egódra, mint a te belső gyermekedre, a te gyermeki énedre, és épp olyan kedvesnek, gyengédnek, gondoskodónak, elnézőnek és türelmesnek lenni vele, mint a saját gyermekeddel (lennél). Beszélgess vele, kérdezd meg hogyan érez, mitől fél, mire vágyik, mire van szüksége, és biztosítsd őt a folyamatos figyelmedről, megértésedről, törődésedről, elfogadásodról, támogatásodról és szeretetedről. Légy a saját anyád, apád, testvéred, barátod, társad, és add meg/engedd meg magadnak, mindazt, amit ők nem tudtak vagy nem akartak megadni/megengedni neked, mert ez a Szerető kapcsolat önmagaddal az első lépés minden trauma feloldásában és a testi-lelki egészséged visszaállításában és megőrzésében.

Nem mások szeretete határozza meg, hogy képes vagy-e szeretni magadat, hanem a saját kapcsolatod önmagaddal.

A gyermekkori traumák behálózzák életünket, és meghatározzák emberi viszonyainkat, párkapcsolatunkat és szerepvállalásainkat a felnőtt életünk minden területén az által, hogy korlátozó hiedelmeket, viszonyulási és reakciós mintákat ültetnek el bennünk. E minták szokásokká és viselkedésünk meghatározó irányvonalaivá válnak. Azonban amint egy káros mintára fény vetül, elkezdhetjük a vele való Tudatos munkát, és így a traumák felnőtt életünkre gyakorolt hatásai megszüntethetők!

A változás velünk kezdődik; azzal a szándékkal, hogy egy felszabadult, örömteli módon élhessük az életünket.

Loading Likes...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük