-
A spirituális ébredés útján: Önmegadás
Amikor megszűnt minden vágy, szándék, és öncél, megértél a végső „halálra”. Nincs már „én”, mi e világhoz kötődne. Nincs miért maradnod. Meg kell „halnod” teljesen, hogy megszülethess Akként, Aki valójában Vagy. Mint azt mondtam, az önmegadást nincs értelme elérendő céllá tenni. Az nem egy tanulható képesség vagy tudás, hanem a személyiség szintjén kezdődő, teljes belső átalakulás eredménye, amelynek következtében a személyiség alapvető működését adó szokásmechanizmusok (tudatalatti berögződések) feltárásra és meghaladásra kerülnek. Ez tehát egy destruktív, „leépítő” folyamat, amelynek a lényege, hogy minden intellektuális tudás, elképzelés és egyéni szándék elengedésre kerül; átjárhatóvá, áttetszővé, befogadóvá, megengedővé, megadóvá, és készségessé válok a felsőbb isteni Énem (Önvaló) vezetésére. Ez a valódi önmegadás,…
-
A spirituális ébredés útján: Az önvizsgálat szerepe
Az önvizsgálat egy viszonylag állandó éberséget (tudatosságot) igénylő befelé figyelés, amelyben minden lényegesebb gondolat, érzés és reakció felismerésre kerül. Lényeges alatt azokat érthetjük, amelyek közvetlen hatással vannak ránk és így befolyásolják viszonyulásunkat önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Figyelés alatt sokkal inkább egy attitűdöt (szellemi beállítottság), semmint egy időben behatárolt gyakorlat végzését értem. Az önvizsgálatnak vannak különféle módszerei. Mindegy melyiket követjük, mind ugyanoda fog vezetni. Én azt javasolnám, hogy fordítsd befelé a figyelmed, és érezz rá a saját „módszeredre”. Ez lesz számodra a leghatékonyabb, mivel a sajátod. Figyelj oda arra, hogy a gyakorlatozásból az elme nagyon könnyen szokást csinál, s általában eléri, hogy végül fontosabb lesz maga a gyakorlat, mint annak…
-
Az irányítás képzete
Fotó: David Hill Ha már tudatában vagyunk az elmés értelmezés csapdáinak, és egyre éberebbek vagyunk erre, akkor meg lehet tanulni az elme következtetéseit és koncepcióit a helyén kezelni, ami azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a gondolatoknak, de nem tulajdonítunk igazi jelentőséget nekik. Ezzel az elmét megfosszuk képzeletbeli vezetői szerepétől, s a tapasztalatok értelmezőjéből szimpla eszközzé válhat a Tudat számára. Az a csalóka a dologban, hogy az elme hajlamos azt hinni, hogy ő a megfigyelés alanya és ez a tévedés azt a képzetet eredményezi számára, hogy ő a látottak értelmezője kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy irányítani tudja az eseményeket. Ám az elme nem alanya, hanem tárgya a megfigyelésnek, azaz…
-
A spirituális ébredés útján: Elakadásunk és kudarcaink leggyakoribb okai
Nem árt, ha tudjuk, hogy az elme mindig visszatér a szokásaihoz! Igazából az sosem hagyja el azokat, mi vagyunk, akik elhagyjuk őt a szokásaival együtt. Az egó-elme úgy viselkedik, mint egy megszállott szerelmes, folyton vissza akarja nyerni a szerelmedet, s ezért mindent megtesz, hogy felkeltse és megragadja a figyelmedet! Sok fontos felismerésen lehetünk túl, mégis olykor – észrevétlenül – újra belecsusszanunk egy-egy régi berögződésbe. És akkor ismét kezdődik: blokkoldás, negatív érzelmek pozitívra cserélése, teremtés (vágyak manifesztálása), ellenállás legyőzése, jelenlét-gyakorlatok, meditáció, békesség elérése, stb. Semmi baj! Visszaestünk, na, bumm. És akkor mi van? Nem dől össze a világ. Nézd a pozitív oldalát: felismertük, hogy ez már megint az egó műsora.…
-
Jelenlét – Az elme valótlanságának felismerése
Látnunk kell, hogy akármit is csinálunk az ébrenlétünk alatt, abban minden pillanatban ott lehet az elme. Mióta csak megjelent az „én” fogalma, az elme azóta pörög. Mint egy végtelenített lemez, amely folyamatosan ugyanazokat az előre beprogramozott dalokat ismétli, és úgy tűnik, hogy sosem akar a végére érni. A lejátszót kikapcsolhatod és akkor vége a zenebonának, de az elmét semmi sem állíthatja le. Hogyhogy? Mivel hogy az nem létezik (a meditációban „leállított elme” sem). Amikor alszunk, a mélyalvás szakaszában, amikor nem álmodunk, akkor nincs elme. Nem az van, hogy nagyvonalúan kikapcsolt, hogy mi aludhassunk egy jót, hanem hogy egyáltalán nincs. Soha nem is volt. Mégis azt kell, hogy mondjam: nem…
-
Az ébredés tünetei és mellékhatásai
Az azonosulás [az egóval] oldódásának, azaz az Önvalóra ébredésnek van ún. általánosabb és vannak egyéni útjai is. Fontos hozzátenni, hogy az „általános” alatt nem a mindenkire érvényes élményeket értem. Az oldódás folyamata mindig egyéntől és kondicionáltságtól függő, ám vannak általánosabb jellemzői és kísérő mellékhatásai, amelyekkel a legtöbben találkozunk. Nem lehet megmondani, hogy ki, mely szakaszban és milyen formában éli át ezen mellékhatásokként jelentkező tüneteket, mint ahogy azt sem, hogy kire, milyen hatással lehetnek. Ez sok mindentől függ. Legfőképpen a hozzáállásunktól. Ezért tartom fontosnak leírni – még ha csak általánosságban is – hogy mi várható. Ugyanis sok függ azon, hogy tisztában legyünk vele, ezek a mellékhatások az „Önvalóra ébredés” természetes…
-
Az Áramlás természete
Amikor elengedem az irányítást, kezdetét veszi életem szabad áramlása. Minden, az ellenállásból fakadó nehézség és akadály azért van, hogy felnyissa szemem a megadás fontosságára. Amikor nem az elme vezet, az azt jelenti: Önmagam vagyok, az isteni Önvaló Természet akadálytalan áramlása. Eleinte csak teret, időt és formát érzékelünk, és nem látunk ezeken túlra, oda, ahol mindez felbukkan, abba, ami mindennek teret ad. Minden, ami jön és megy – bár illúzió – ám amelyben felbukkan, az nem képezi részét az illúziónak. Minden megjelenés bölcsője az Egy, minden megnyilvánult szubsztrátuma a megnyilvánulatlan. Végső soron minden, amit illúziónak nevezünk a Valóság egy tárgyiasult megnyilvánulása. Nem lehet hibás vagy fölösleges, de nem is…
-
Minden forma Esszenciája
A tudatosság előrehaladásával az azonosulás különböző szintjeit ismerjük föl és haladjuk meg. Vagy úgy is mondhatnám, ahogy az azonosulás egyre oldódik, úgy ismerjük föl a még azonosult részeinket, amelyek ebben a felismerésben – pusztán a tudatosulás révén elkezdhetnek feloldódni. Mintha egyfajta betekintést kapnánk arról, ami még előttünk áll. A tudatban egyre tisztábban láthatóvá válik – csúnya kifejezéssel élve – létünk szerkezete, vagyis azok az egymásra épülő szintek, amelyek ezt az építményt – ami látszólag vagyunk – összetartják. A látszólagos elkülönültség kelti a tárgyi világ „holografikus” megjelenését, a tárgyi világ látszata pedig a formával való azonosulást. Ebből az azonosulásból születik az egó-elme. A gyökér illúzió maga az elkülönültség. Minden további képzet…
-
Tudatállapotok
Tudatállapotok alatt azokat a tudatban érzékelhető változásokat értem, amelyek a tudatossági szintváltások természetes velejárói. Itt olyan tudati észleletekről van szó, amelyek mintegy spontán jelentkeznek, nyújtanak egy betekintést, vagy belátást, majd távoznak és visszaáll a hétköznapi tudatosság. Ez általában minden misztériumtól mentes, de hallottam már olyan beszámolókat is, amelyekben szentek vagy halottak (akár gonosz) szellemei jelentek meg az átélő lelki szemei előtt. Tudnunk kell, hogy ezeknek semmi közük a Valósághoz! Ezek a „látomások” csupán elmetevékenységek melléktermékei és az ébredési folyamatokban nincs szerepük vagy jelentőségük! Az asztrális világ is – csakúgy, mint a fizikai – éppoly valós, amennyire hitünkkel azzá tesszük! A tudatállapot változások alapvető lényege nem a szellemlényekkel való találkozások,…
-
Meditáció
A meditációt az elmével való munkának tekintjük, ezért lesz belőle az elmének az önmaga lecsendesítésére tett próbálkozása. A meditáció az elme önirányításának „művészetévé“ válik, de még mindig az elme az, aki a meditációt, azaz, az irányítást végzi. Ám ez az irányítás is csak az elme képzete. Itt egy alapvető félreértésről van szó. Gyakorlatként tekintünk a meditációra, amíg fel nem ismerjük: „Én vagyok a meditáció.” A meditáció nem valami, amit csinálunk, hanem valami, ami vagyunk. Hisz mi is „történik” a meditációban. Jelenlét van. A Jelenlét az Önvaló másik neve. „Jelen Vagyok” azaz, „Vagyok.” Nem kell gyakorolni annak lenni, ami eleve Vagyunk, igaz? Hiszen nem is tudunk más lenni, mint Az. Azt…
Író, mindfulness mentor
