• Áramlás,  Mindfulness,  Tudatos Jelenlét

    Jelenlét – Az elme valótlanságának felismerése

      Látnunk kell, hogy akármit is csinálunk az ébrenlétünk alatt, abban minden pillanatban ott lehet az elme. Mióta csak megjelent az „én” fogalma, az elme azóta pörög. Mint egy végtelenített lemez, amely folyamatosan ugyanazokat az előre beprogramozott dalokat ismétli, és úgy tűnik, hogy sosem akar a végére érni. A lejátszót kikapcsolhatod és akkor vége a zenebonának, de az elmét semmi sem állíthatja le. Hogyhogy? Mivel hogy az nem létezik (a meditációban „leállított elme” sem). Amikor alszunk, a mélyalvás szakaszában, amikor nem álmodunk, akkor nincs elme. Nem az van, hogy nagyvonalúan kikapcsolt, hogy mi aludhassunk egy jót, hanem hogy egyáltalán nincs. Soha nem is volt. Mégis azt kell, hogy mondjam: nem…

  • Áramlás

    Az ébredés tünetei és mellékhatásai

      Az azonosulás [az egóval] oldódásának, azaz az Önvalóra ébredésnek van ún. általánosabb és vannak egyéni útjai is. Fontos hozzátenni, hogy az „általános” alatt nem a mindenkire érvényes élményeket értem. Az oldódás folyamata mindig egyéntől és kondicionáltságtól függő, ám vannak általánosabb jellemzői és kísérő mellékhatásai, amelyekkel a legtöbben találkozunk. Nem lehet megmondani, hogy ki, mely szakaszban és milyen formában éli át ezen mellékhatásokként jelentkező tüneteket, mint ahogy azt sem, hogy kire, milyen hatással lehetnek. Ez sok mindentől függ. Legfőképpen a hozzáállásunktól. Ezért tartom fontosnak leírni – még ha csak általánosságban is – hogy mi várható. Ugyanis sok függ azon, hogy tisztában legyünk vele, ezek a mellékhatások az „Önvalóra ébredés” természetes…

  • Mindfulness,  Önismeret,  Tudatos Jelenlét

    Az elfogadás csapdája

      Nagyon jól hangzik: “fogadd el a jelen pillanatot, mert az úgy jó, szép és teljes, ahogy van. Bármilyen hiányt érzel, az csak illúzió, mert a jelen pillanat tökéletes és teljes. Nincs mit megjavítani vagy pótolni, mert minden hibátlan és hiánytalan.” De vigyázzunk, mert ez a legtöbbször önámítás; az egó önámítása. Az egóé, aki nem mer vagy nem képes szembenézni a szenvedésével, így elutasítja és megtagadja azt; becsapja önmagát. Vagy lehet hárítás! Ez már a “fejlettebb”, spirituális egó módszere. A tehetetlen spirituális egó hárítása, aki már elismerte a szenvedését, de elhárítja a felelősség terhét, amely már kimerítette őt, és ezért azt mondja: “mit tehetnék a bennem élő érzések ellen, mit tehetnék, hogy…

  • Áramlás

    Az Áramlás természete

    Amikor elengedem az irányítást, kezdetét veszi életem szabad áramlása. Minden, az ellenállásból fakadó nehézség és akadály azért van, hogy felnyissa szemem a megadás fontosságára. Amikor nem az elme vezet, az azt jelenti: Önmagam vagyok, az isteni Önvaló Természet akadálytalan áramlása.     Eleinte csak teret, időt és formát érzékelünk, és nem látunk ezeken túlra, oda, ahol mindez felbukkan, abba, ami mindennek teret ad. Minden, ami jön és megy – bár illúzió – ám amelyben felbukkan, az nem képezi részét az illúziónak. Minden megjelenés bölcsője az Egy, minden megnyilvánult szubsztrátuma a megnyilvánulatlan. Végső soron minden, amit illúziónak nevezünk a Valóság egy tárgyiasult megnyilvánulása. Nem lehet hibás vagy fölösleges, de nem is…

  • Áramlás

    Minden forma Esszenciája

    A tudatosság előrehaladásával az azonosulás különböző szintjeit ismerjük föl és haladjuk meg. Vagy úgy is mondhatnám, ahogy az azonosulás egyre oldódik, úgy ismerjük föl a még azonosult részeinket, amelyek ebben a felismerésben – pusztán a tudatosulás révén elkezdhetnek feloldódni. Mintha egyfajta betekintést kapnánk arról, ami még előttünk áll. A tudatban egyre tisztábban láthatóvá válik – csúnya kifejezéssel élve – létünk szerkezete, vagyis azok az egymásra épülő szintek, amelyek ezt az építményt – ami látszólag vagyunk – összetartják. A látszólagos elkülönültség kelti a tárgyi világ „holografikus” megjelenését, a tárgyi világ látszata pedig a formával való azonosulást. Ebből az azonosulásból születik az egó-elme. A gyökér illúzió maga az elkülönültség. Minden további képzet…

  • Áramlás

    Semmi sincs

    – Félek… (az „én” halálától.) – Nincs minek meghalnia. Senki sem halhat meg, mert nincs senki, aki élne. Ki az, aki fél? Nézz rá a félelemre. Látod, hogy honnan jön. Tedd fel a kérdést: „Ki az, aki fél? Ki érzi ezt a félelmet?” Látni fogod, hogy az nem létezik. Nem létezik az, aki fél. Nem létezik a félelem. Nem létezik a halál. Nem létezik senki, aki életben lenne. Nincs élet, és nincs halál. Semmi sem történik meg. Nem történik ébredés. Nincs, aki felébredjen. Nincs, aki alszik. Nincs alvás, nincs álom, nincs álmodó sem. – Akkor mi van? – Semmi sincs. – De valami csak létezik. Mi Isten? Vagy mire mondom,…

  • Áramlás

    A megkülönböztetés képességének alapjai 2.

    Az “én vagyok” első, alapvető, és mindenkori észlelése a racionális elméből történik. Az “én vagyok” hétköznapi öntudattal történő felismerése tehát elengedhetetlen feltétele a spirituális ébredés útján való előre haladásnak. Az “én vagyok”-ból jönnek a további következtetések, az “ez vagyok”, “az vagyok” önmeghatározásai, vagyis a pszichológiai értelemben vett személyiség tágabb körének megismerése. A racionális elmével helyezzük el magunkat a tárgyi világban; ennek segítségével értékeljük a környezetünket és önmagunkat. Majd miután megismertük azt, aki nem vagyunk (egó-elme), fedezhetjük föl, hogy kik vagyunk valójában. Ez a megkülönböztetés bölcsessége. … Fizikai földeltség nélkül nincs igazi, spirituális haladás, sőt, ezen útnak vannak olyan nehézségei, amelyek földeltség nélkül bizonyos veszélyeket rejtenek, mind mentális, mind fizikai értelemben…