-
A spirituális ébredés útján: Az önvizsgálat szerepe
Az önvizsgálat egy viszonylag állandó éberséget (tudatosságot) igénylő befelé figyelés, amelyben minden lényegesebb gondolat, érzés és reakció felismerésre kerül. Lényeges alatt azokat érthetjük, amelyek közvetlen hatással vannak ránk és így befolyásolják viszonyulásunkat önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Figyelés alatt sokkal inkább egy attitűdöt (szellemi beállítottság), semmint egy időben behatárolt gyakorlat végzését értem. Az önvizsgálatnak vannak különféle módszerei. Mindegy melyiket követjük, mind ugyanoda fog vezetni. Én azt javasolnám, hogy fordítsd befelé a figyelmed, és érezz rá a saját „módszeredre”. Ez lesz számodra a leghatékonyabb, mivel a sajátod. Figyelj oda arra, hogy a gyakorlatozásból az elme nagyon könnyen szokást csinál, s általában eléri, hogy végül fontosabb lesz maga a gyakorlat, mint annak…
-
A valódi spiritualitás
A beteg nem gyógyul meg, a szegényből nem lesz gazdag, a szerencsétlenből nem lesz szerencsés, a vesztesből győztes. A spiritualitás nem gyógyít ki a rosszból, nem teszi könnyűvé a nehezet. A spiritualitás nem veszi le a válladról a terheket, csak megtanítja viselni azokat. És nem szabadít fel a felelősség alól, éppen ellenkezőleg, ráébreszt, hogy vállalnod kell a felelősséget saját magadért, a saját gondolataidért, a saját érzéseidért, a saját testi-lelki-mentális egészségedért. Igen, megmutatja, amit látnod kell, de úgy mutatja meg, hogy zűrzavart okoz benned vagy körülötted, kirántja alólad a talajt, felkavarja az életed, összezavarja a kapcsolataidat, kibillenti egyensúlyából a fizikai és pszichés működésedet; úgy mutatja meg, hogy az biztosan fájjon, hogy…
Ezeket olvastad már?
Félelmek fogságában
Berögződések
A spirituális ébredés útján: Az önvizsgálat szerepe
-
Az irányítás képzete
Fotó: David Hill Ha már tudatában vagyunk az elmés értelmezés csapdáinak, és egyre éberebbek vagyunk erre, akkor meg lehet tanulni az elme következtetéseit és koncepcióit a helyén kezelni, ami azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a gondolatoknak, de nem tulajdonítunk igazi jelentőséget nekik. Ezzel az elmét megfosszuk képzeletbeli vezetői szerepétől, s a tapasztalatok értelmezőjéből szimpla eszközzé válhat a Tudat számára. Az a csalóka a dologban, hogy az elme hajlamos azt hinni, hogy ő a megfigyelés alanya és ez a tévedés azt a képzetet eredményezi számára, hogy ő a látottak értelmezője kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy irányítani tudja az eseményeket. Ám az elme nem alanya, hanem tárgya a megfigyelésnek, azaz…
Ezeket olvastad már?
Az ébredés tünetei és mellékhatásai
Semmi sincs
Jelenlét – Az elme valótlanságának felismerése
-
A spirituális ébredés útján: Elakadásunk és kudarcaink leggyakoribb okai
Nem árt, ha tudjuk, hogy az elme mindig visszatér a szokásaihoz! Igazából az sosem hagyja el azokat, mi vagyunk, akik elhagyjuk őt a szokásaival együtt. Az egó-elme úgy viselkedik, mint egy megszállott szerelmes, folyton vissza akarja nyerni a szerelmedet, s ezért mindent megtesz, hogy felkeltse és megragadja a figyelmedet! Sok fontos felismerésen lehetünk túl, mégis olykor – észrevétlenül – újra belecsusszanunk egy-egy régi berögződésbe. És akkor ismét kezdődik: blokkoldás, negatív érzelmek pozitívra cserélése, teremtés (vágyak manifesztálása), ellenállás legyőzése, jelenlét-gyakorlatok, meditáció, békesség elérése, stb. Semmi baj! Visszaestünk, na, bumm. És akkor mi van? Nem dől össze a világ. Nézd a pozitív oldalát: felismertük, hogy ez már megint az egó műsora.…
-
Az ébredés tünetei és mellékhatásai
Az azonosulás [az egóval] oldódásának, azaz az Önvalóra ébredésnek van ún. általánosabb és vannak egyéni útjai is. Fontos hozzátenni, hogy az „általános” alatt nem a mindenkire érvényes élményeket értem. Az oldódás folyamata mindig egyéntől és kondicionáltságtól függő, ám vannak általánosabb jellemzői és kísérő mellékhatásai, amelyekkel a legtöbben találkozunk. Nem lehet megmondani, hogy ki, mely szakaszban és milyen formában éli át ezen mellékhatásokként jelentkező tüneteket, mint ahogy azt sem, hogy kire, milyen hatással lehetnek. Ez sok mindentől függ. Legfőképpen a hozzáállásunktól. Ezért tartom fontosnak leírni – még ha csak általánosságban is – hogy mi várható. Ugyanis sok függ azon, hogy tisztában legyünk vele, ezek a mellékhatások az „Önvalóra ébredés” természetes…
-
Berögződések
A dolgok csak történnek. Azért lesznek negatív, vagy pozitív előjelűek, mert negatív vagy pozitív módon lereagáljuk őket. Adott reakciónk pedig a személyiségünk és pillanatnyi kedélyállapotunk függvénye. Mit nevezek személyiségnek. Többségében kontrollálatlan gondolatminták (elvek, hitrendszerek, elvárások, előítéletek, stb.) besűrűsödését. Kontrollálatlan alatt tudattalant értek. Ezek a tudattalan gondolatminták építik fel ön és világképünket. Ezek mozgatnak minket, így ezek határozzák meg reakcióinkat a minket érintő eseményekre. Ha valami nem ezen gondolatmintáknak megfelelően történik, akkor az bennünk kényelmetlen és negatív gondolatokat, és érzéseket vált ki, s ennek megfelelően reagálunk félelemmel, bizonytalansággal, csalódottsággal, stb., amelyek konfliktust (védekezés), haragot, ellenszegülést (hatalmi harcok), elégedetlenséget vagy bánatot szülnek. Ha reakcióinkat felismerjük, és tudatosan megfigyeljük, az visszavezethet minket egyénileg…
-
Minden forma Esszenciája
A tudatosság előrehaladásával az azonosulás különböző szintjeit ismerjük föl és haladjuk meg. Vagy úgy is mondhatnám, ahogy az azonosulás egyre oldódik, úgy ismerjük föl a még azonosult részeinket, amelyek ebben a felismerésben – pusztán a tudatosulás révén elkezdhetnek feloldódni. Mintha egyfajta betekintést kapnánk arról, ami még előttünk áll. A tudatban egyre tisztábban láthatóvá válik – csúnya kifejezéssel élve – létünk szerkezete, vagyis azok az egymásra épülő szintek, amelyek ezt az építményt – ami látszólag vagyunk – összetartják. A látszólagos elkülönültség kelti a tárgyi világ „holografikus” megjelenését, a tárgyi világ látszata pedig a formával való azonosulást. Ebből az azonosulásból születik az egó-elme. A gyökér illúzió maga az elkülönültség. Minden további képzet…
-
Tudatos Jelenlét – a megfigyelés gyakorlata
Ezt a gyakorlatot tehát nem arra használjuk, hogy lecsendesítsük, hanem arra, hogy megfigyeljük az elmét. Míg a gondolatok lecsendesítésére irányuló erőfeszítés, csak az elme átmeneti, hamis csöndjét eredményezi, addig a megfigyelés módszerével ráláthatunk az elme valótlanságára. Csak a tisztánlátás kedvéért: minden egyes – a gondolatok megfékezésére irányuló – erőfeszítés, ellenállás annak, ami természetszerűleg felbukkan, hogy ezzel megmutassa számunkra azokat a tudattalan tartalmakat, amelyekkel a feloldódásuk érdekében szembenézhetünk. Amíg ellenállás vagy elvárás van bennünk, addig nem lesz valódi, tartós eredmény, azaz nem szabadulhatunk fel a kínzó gondolatok vagy a szenvedést okozó érzések hatásai alól. Amint megengedjük, hogy minden csak legyen úgy, ahogy van, ez a hozzáállás megváltoztatja a gondolatokhoz és érzelmekhez…
Író, mindfulness mentor
