-
Az ébredés tünetei és mellékhatásai
Az azonosulás [az egóval] oldódásának, azaz az Önvalóra ébredésnek van ún. általánosabb és vannak egyéni útjai is. Fontos hozzátenni, hogy az „általános” alatt nem a mindenkire érvényes élményeket értem. Az oldódás folyamata mindig egyéntől és kondicionáltságtól függő, ám vannak általánosabb jellemzői és kísérő mellékhatásai, amelyekkel a legtöbben találkozunk. Nem lehet megmondani, hogy ki, mely szakaszban és milyen formában éli át ezen mellékhatásokként jelentkező tüneteket, mint ahogy azt sem, hogy kire, milyen hatással lehetnek. Ez sok mindentől függ. Legfőképpen a hozzáállásunktól. Ezért tartom fontosnak leírni – még ha csak általánosságban is – hogy mi várható. Ugyanis sok függ azon, hogy tisztában legyünk vele, ezek a mellékhatások az „Önvalóra ébredés” természetes…
-
Az Áramlás természete
Amikor elengedem az irányítást, kezdetét veszi életem szabad áramlása. Minden, az ellenállásból fakadó nehézség és akadály azért van, hogy felnyissa szemem a megadás fontosságára. Amikor nem az elme vezet, az azt jelenti: Önmagam vagyok, az isteni Önvaló Természet akadálytalan áramlása. Eleinte csak teret, időt és formát érzékelünk, és nem látunk ezeken túlra, oda, ahol mindez felbukkan, abba, ami mindennek teret ad. Minden, ami jön és megy – bár illúzió – ám amelyben felbukkan, az nem képezi részét az illúziónak. Minden megjelenés bölcsője az Egy, minden megnyilvánult szubsztrátuma a megnyilvánulatlan. Végső soron minden, amit illúziónak nevezünk a Valóság egy tárgyiasult megnyilvánulása. Nem lehet hibás vagy fölösleges, de nem is…
-
Minden forma Esszenciája
A tudatosság előrehaladásával az azonosulás különböző szintjeit ismerjük föl és haladjuk meg. Vagy úgy is mondhatnám, ahogy az azonosulás egyre oldódik, úgy ismerjük föl a még azonosult részeinket, amelyek ebben a felismerésben – pusztán a tudatosulás révén elkezdhetnek feloldódni. Mintha egyfajta betekintést kapnánk arról, ami még előttünk áll. A tudatban egyre tisztábban láthatóvá válik – csúnya kifejezéssel élve – létünk szerkezete, vagyis azok az egymásra épülő szintek, amelyek ezt az építményt – ami látszólag vagyunk – összetartják. A látszólagos elkülönültség kelti a tárgyi világ „holografikus” megjelenését, a tárgyi világ látszata pedig a formával való azonosulást. Ebből az azonosulásból születik az egó-elme. A gyökér illúzió maga az elkülönültség. Minden további képzet…
-
Tudatállapotok
Tudatállapotok alatt azokat a tudatban érzékelhető változásokat értem, amelyek a tudatossági szintváltások természetes velejárói. Itt olyan tudati észleletekről van szó, amelyek mintegy spontán jelentkeznek, nyújtanak egy betekintést, vagy belátást, majd távoznak és visszaáll a hétköznapi tudatosság. Ez általában minden misztériumtól mentes, de hallottam már olyan beszámolókat is, amelyekben szentek vagy halottak (akár gonosz) szellemei jelentek meg az átélő lelki szemei előtt. Tudnunk kell, hogy ezeknek semmi közük a Valósághoz! Ezek a „látomások” csupán elmetevékenységek melléktermékei és az ébredési folyamatokban nincs szerepük vagy jelentőségük! Az asztrális világ is – csakúgy, mint a fizikai – éppoly valós, amennyire hitünkkel azzá tesszük! A tudatállapot változások alapvető lényege nem a szellemlényekkel való találkozások,…
-
Meditáció
A meditációt az elmével való munkának tekintjük, ezért lesz belőle az elmének az önmaga lecsendesítésére tett próbálkozása. A meditáció az elme önirányításának „művészetévé“ válik, de még mindig az elme az, aki a meditációt, azaz, az irányítást végzi. Ám ez az irányítás is csak az elme képzete. Itt egy alapvető félreértésről van szó. Gyakorlatként tekintünk a meditációra, amíg fel nem ismerjük: „Én vagyok a meditáció.” A meditáció nem valami, amit csinálunk, hanem valami, ami vagyunk. Hisz mi is „történik” a meditációban. Jelenlét van. A Jelenlét az Önvaló másik neve. „Jelen Vagyok” azaz, „Vagyok.” Nem kell gyakorolni annak lenni, ami eleve Vagyunk, igaz? Hiszen nem is tudunk más lenni, mint Az. Azt…
-
Semmi sincs
– Félek… (az „én” halálától.) – Nincs minek meghalnia. Senki sem halhat meg, mert nincs senki, aki élne. Ki az, aki fél? Nézz rá a félelemre. Látod, hogy honnan jön. Tedd fel a kérdést: „Ki az, aki fél? Ki érzi ezt a félelmet?” Látni fogod, hogy az nem létezik. Nem létezik az, aki fél. Nem létezik a félelem. Nem létezik a halál. Nem létezik senki, aki életben lenne. Nincs élet, és nincs halál. Semmi sem történik meg. Nem történik ébredés. Nincs, aki felébredjen. Nincs, aki alszik. Nincs alvás, nincs álom, nincs álmodó sem. – Akkor mi van? – Semmi sincs. – De valami csak létezik. Mi Isten? Vagy mire mondom,…
-
A megkülönböztetés képességének alapjai 2.
Az “én vagyok” első, alapvető, és mindenkori észlelése a racionális elméből történik. Az “én vagyok” hétköznapi öntudattal történő felismerése tehát elengedhetetlen feltétele a spirituális ébredés útján való előre haladásnak. Az “én vagyok”-ból jönnek a további következtetések, az “ez vagyok”, “az vagyok” önmeghatározásai, vagyis a pszichológiai értelemben vett személyiség tágabb körének megismerése. A racionális elmével helyezzük el magunkat a tárgyi világban; ennek segítségével értékeljük a környezetünket és önmagunkat. Majd miután megismertük azt, aki nem vagyunk (egó-elme), fedezhetjük föl, hogy kik vagyunk valójában. Ez a megkülönböztetés bölcsessége. … Fizikai földeltség nélkül nincs igazi, spirituális haladás, sőt, ezen útnak vannak olyan nehézségei, amelyek földeltség nélkül bizonyos veszélyeket rejtenek, mind mentális, mind fizikai értelemben…
Ezeket olvastad már?
Tudatos Jelenlét – a megfigyelés gyakorlata
Az Áramlás természete
Minden forma Esszenciája
Író, mindfulness mentor
