• Áramlás

    Az ébredés tünetei és mellékhatásai

      Az azonosulás [az egóval] oldódásának, azaz az Önvalóra ébredésnek van ún. általánosabb és vannak egyéni útjai is. Fontos hozzátenni, hogy az „általános” alatt nem a mindenkire érvényes élményeket értem. Az oldódás folyamata mindig egyéntől és kondicionáltságtól függő, ám vannak általánosabb jellemzői és kísérő mellékhatásai, amelyekkel a legtöbben találkozunk. Nem lehet megmondani, hogy ki, mely szakaszban és milyen formában éli át ezen mellékhatásokként jelentkező tüneteket, mint ahogy azt sem, hogy kire, milyen hatással lehetnek. Ez sok mindentől függ. Legfőképpen a hozzáállásunktól. Ezért tartom fontosnak leírni – még ha csak általánosságban is – hogy mi várható. Ugyanis sok függ azon, hogy tisztában legyünk vele, ezek a mellékhatások az „Önvalóra ébredés” természetes…

  • Áramlás

    Minden forma Esszenciája

    A tudatosság előrehaladásával az azonosulás különböző szintjeit ismerjük föl és haladjuk meg. Vagy úgy is mondhatnám, ahogy az azonosulás egyre oldódik, úgy ismerjük föl a még azonosult részeinket, amelyek ebben a felismerésben – pusztán a tudatosulás révén elkezdhetnek feloldódni. Mintha egyfajta betekintést kapnánk arról, ami még előttünk áll. A tudatban egyre tisztábban láthatóvá válik – csúnya kifejezéssel élve – létünk szerkezete, vagyis azok az egymásra épülő szintek, amelyek ezt az építményt – ami látszólag vagyunk – összetartják. A látszólagos elkülönültség kelti a tárgyi világ „holografikus” megjelenését, a tárgyi világ látszata pedig a formával való azonosulást. Ebből az azonosulásból születik az egó-elme. A gyökér illúzió maga az elkülönültség. Minden további képzet…

  • Áramlás,  Tudatos Jelenlét

    Meditáció

    A meditációt az elmével való munkának tekintjük, ezért lesz belőle az elmének az önmaga lecsendesítésére tett próbálkozása. A meditáció az elme önirányításának „művészetévé“ válik, de még mindig az elme az, aki a meditációt, azaz, az irányítást végzi. Ám ez az irányítás is csak az elme képzete. Itt egy alapvető félreértésről van szó. Gyakorlatként tekintünk a meditációra, amíg fel nem ismerjük: „Én vagyok a meditáció.” A meditáció nem valami, amit csinálunk, hanem valami, ami vagyunk. Hisz mi is „történik” a meditációban. Jelenlét van. A Jelenlét az Önvaló másik neve. „Jelen Vagyok” azaz, „Vagyok.” Nem kell gyakorolni annak lenni, ami eleve Vagyunk, igaz? Hiszen nem is tudunk más lenni, mint Az. Azt…

  • Áramlás,  Mindfulness,  Tudatos Jelenlét

    Tudatos Jelenlét – a megfigyelés gyakorlata

    Ezt a gyakorlatot tehát nem arra használjuk, hogy lecsendesítsük, hanem arra, hogy megfigyeljük az elmét. Míg a gondolatok lecsendesítésére irányuló erőfeszítés, csak az elme átmeneti, hamis csöndjét eredményezi, addig a megfigyelés módszerével ráláthatunk az elme valótlanságára. Csak a tisztánlátás kedvéért: minden egyes – a gondolatok megfékezésére irányuló – erőfeszítés, ellenállás annak, ami természetszerűleg felbukkan, hogy ezzel megmutassa számunkra azokat a tudattalan tartalmakat, amelyekkel a feloldódásuk érdekében szembenézhetünk. Amíg ellenállás vagy elvárás van bennünk, addig nem lesz valódi, tartós eredmény, azaz nem szabadulhatunk fel a kínzó gondolatok vagy a szenvedést okozó érzések hatásai alól. Amint megengedjük, hogy minden csak legyen úgy, ahogy van, ez a hozzáállás megváltoztatja a gondolatokhoz és érzelmekhez…

  • Áramlás

    Semmi sincs

    – Félek… (az „én” halálától.) – Nincs minek meghalnia. Senki sem halhat meg, mert nincs senki, aki élne. Ki az, aki fél? Nézz rá a félelemre. Látod, hogy honnan jön. Tedd fel a kérdést: „Ki az, aki fél? Ki érzi ezt a félelmet?” Látni fogod, hogy az nem létezik. Nem létezik az, aki fél. Nem létezik a félelem. Nem létezik a halál. Nem létezik senki, aki életben lenne. Nincs élet, és nincs halál. Semmi sem történik meg. Nem történik ébredés. Nincs, aki felébredjen. Nincs, aki alszik. Nincs alvás, nincs álom, nincs álmodó sem. – Akkor mi van? – Semmi sincs. – De valami csak létezik. Mi Isten? Vagy mire mondom,…

  • Áramlás

    A megkülönböztetés képességének alapjai 2.

    Az “én vagyok” első, alapvető, és mindenkori észlelése a racionális elméből történik. Az “én vagyok” hétköznapi öntudattal történő felismerése tehát elengedhetetlen feltétele a spirituális ébredés útján való előre haladásnak. Az “én vagyok”-ból jönnek a további következtetések, az “ez vagyok”, “az vagyok” önmeghatározásai, vagyis a pszichológiai értelemben vett személyiség tágabb körének megismerése. A racionális elmével helyezzük el magunkat a tárgyi világban; ennek segítségével értékeljük a környezetünket és önmagunkat. Majd miután megismertük azt, aki nem vagyunk (egó-elme), fedezhetjük föl, hogy kik vagyunk valójában. Ez a megkülönböztetés bölcsessége. … Fizikai földeltség nélkül nincs igazi, spirituális haladás, sőt, ezen útnak vannak olyan nehézségei, amelyek földeltség nélkül bizonyos veszélyeket rejtenek, mind mentális, mind fizikai értelemben…