Áramlás,  Mindfulness,  Tudatos Jelenlét

Tudatos Jelenlét – a megfigyelés gyakorlata

Ezt a gyakorlatot tehát nem arra használjuk, hogy lecsendesítsük, hanem arra, hogy megfigyeljük az elmét. Míg a gondolatok lecsendesítésére irányuló erőfeszítés, csak az elme átmeneti, hamis csöndjét eredményezi, addig a megfigyelés módszerével ráláthatunk az elme valótlanságára.

Csak a tisztánlátás kedvéért: minden egyes – a gondolatok megfékezésére irányuló – erőfeszítés, ellenállás annak, ami természetszerűleg felbukkan, hogy ezzel megmutassa számunkra azokat a tudattalan tartalmakat, amelyekkel a feloldódásuk érdekében szembenézhetünk. Amíg ellenállás vagy elvárás van bennünk, addig nem lesz valódi, tartós eredmény, azaz nem szabadulhatunk fel a kínzó gondolatok vagy a szenvedést okozó érzések hatásai alól. Amint megengedjük, hogy minden csak legyen úgy, ahogy van, ez a hozzáállás megváltoztatja a gondolatokhoz és érzelmekhez való viszonyulásunkat. És ez a kulcs! Az ellenállás (erőfeszítés a lecsendesítésére) harc az elmével. Ha ezt feladjuk, azzal kilépünk a ringből, s az elmének nem lesz ellenfele. És ha mi továbbra sem vonódunk be a mentális harcokba, akkor az elme számunkra lecsendesedik (megszűnik zavarónak lenni), azaz működése nem okoz bennünk feszültségeket. Ezt nevezik az elme „leállásának”. Az elme maga nem létezik, tehát nincs mit leállítani. A leállítás azt jelenti: ahogy felismerem valótlanságát, az számomra megszűnik létezni. Továbbra is ott van, mint jelenség, csakhogy én átnézek rajta, mert nem érdekel.

Az elme leállítására tett erőfeszítések abból a félreértésből fakadnak, hogy azt hisszük, az elmét le kell állítanunk. Nem kell és nem is lehet. Amikor felismerjük az elme-és tartalmai valótlanságát, akkor egyfajta – minden misztériumtól mentes – tudat vagy szemléletváltás történik (nevezik ébredés élménynek is). Ez annyit jelent, hogy az elme nézőpontja érvényét veszti, felismerjük a valódi nézőpontot (Önvaló), és átállunk arra. Az átállás a felismerés hatására önmagától, spontán történik meg. Ez eleinte egy részleges és rövid ideig tartó betekintés vagy élmény, amely a további felismerések realizálásával egy egyre elmélyülő, ismétlődő, majd tartós tapasztalássá, később pedig egy stabil nézőponttá válik. Vannak ritka kivételek, amikor a tudatváltás egy pillanat alatt zajlik le, de az átállás (realizáció), beletelhet hetekbe, hónapokba vagy évekbe is. A következő oldalakon ennek a tudatváltásnak a folyamatát és elmés buktatóit nézzük meg közelebbről.

Ugye azt mondtuk, hogy: a megfigyelés nem a gondolatok vagy érzések felkutatását jelenti, hanem azok észrevételét és tudatosítását a felbukkanásuk pillanatában. Ami itt történik az az éber tudatosság gyakorlása, amelynek segítségével elkapható minden zavaró gondolat vagy érzés, még mielőtt az hatással lehetne ránk. Vagyis hétköznapi életünk terepén történik a megfigyelés, amely nem más, mint a Tudatos Jelenlét (angolul mindfulness) gyakorlata.

Gondolataink és érzéseink meghatározzák belső és külső reakcióinkat. Eleinte ezen viselkedés mintákat tudjuk megfigyelni, majd a későbbiekben (nem is olyan soká) már a viselkedésünket motiváló érzéseket és gondolatokat is el tudjuk kapni. Vagyis visszafelé haladunk; reakciók – érzések – gondolatok.

 


A cikk részlet Kyara Joyce: Áramlás c. könyvéből.

A könyvvel megismerkedhetsz, és megvásárolhatod
ide kattintva.

 

 


 

Loading Likes...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.